19. fejezet - Újabb taggal bővül a család! Luffy a Gumiember!

07.29. - Csütörtök
  Kedves naplóm!

  -Jó reggelt! – köszöntöttem a frissen kelt, és eléggé ijesztően kinéző Dadan-t.
A szokásos zöld alapon fekete kockás nadrágja, a fehér kivágott blúza és a cigarettája a kora reggeli hajával… valami elképesztően durva látványt nyújtott, amihez nem lehet hozzá szokni…
  Mostantól bárkit, aki erre jár reggel és még nem látta őket így, a sok elkerülése végett valami szuper sötét napszemüveget fogok nekik adni… legalább az ő látásuk megmaradjon.
  - Yume! Hol van Ace és Luffy?! – kérdezte „halkan” Dadan.
  - Még alszanak, Dadan-san. – válaszoltam neki illemtudóan… se Luffy, se Ace és senki más se tud normálisan viselkedni ezen a környéken… legalább az emberi mivoltunk halvány szikráját megőrzöm…
  Ezzel Dadan trappolva és néhol a padlót betörve elment a szobánkig Magra-val és Törpe úrral, akiről közben kiderült, hogy Dogra-nak hívják… itt egy normális nevű ember sincs.
  - Haaaa? – hallatott furcsa hangot Dogra. – Hogy sérültek így meg? Tele vannak kötésekkel!
  - H-hé ez… - nézett nagy szemekkel Magra, valószínűleg észrevette a kakukktojást.
  - Főnök! Főnök, baj van!! – üvöltött Dadan után, aki közben beleakadt az egyik lyukba, amit a földbe ütött… komolyan… mint valami ősember banda.
  - Haah? Mi van már kora reggel? – kérdezte Dadan, majd kimászott pár ember segítségével a lyukból. – Hváááááááááh! Mi a fene folyik itt? – üvöltött… most már ő is látja, gondolom.
  - 1, 2… Hah? 1, 2… Hah? Ace, Luffy… Hah? Ace, Luffy… Hah? – és ezt még párszor elismételte, mire felfogta és végrekoppant az álla a padlón. – Ace! Luffy! Ki az ott? – üvöltött a még alvó párossal.
  - Ki? – ült fel Luffy, de abban a pillanatban vissza is dőlt az ágyba.
  - Ne hangoskodjatok már kora reggel. – mondta Ace és ő is visszafeküdt.
  - Miért van, egyel több kölyök? – kérdezte Dadan. – Yume! – nézett rám.
  - Ne nézz így rám, nem szültem senkit! – vágtam vissza Ace stílusában… vagy valami ahhoz hasonlóban. Ezt a dolgot a fiúknak kell megoldani.
  - Ki vagy te? – fordult vissza a szunyáló gyerek kupachoz.
  - Hogy én? – kelt fel, egy kék ruhás, szőke kisfiú, akinek a kiesett egy tejfoga…
Na, és most, hogy vágod ki magad?
  - Sabo vagyok!  Heló! Dadan vagy, ugye?  - mondta cseppnyi zavar nélkül, ahogy az várható tőle, hiszen ez az ő ötlete volt.
  - Sabo? Hallottam én már ezt a nevet! – mondta Dadan.
  - Igen? Ez megkönnyíti a helyzetet! Kössz, hogy mától befogadtok! – Sabo egyáltalán nem volt ideges, vagy bármi… teljesen nyugodt volt.
  - Befogadni? Csak azt ne mond, hogy ide akarsz költözni! – mondta. De ezt Sabo olyan formában reagálta le, amit én figyelmen kívül hagytam volna… de Dadan szinte már férfinak számít szóval várható volt, hogy észreveszi – Ne egy fingással válaszolj! – Sabo csak nevetett, és újra… igen azt… had ne írjam le, egyszer is elég volt! Szóval ezek után: - Na, ne viccelj már! És amúgy is úgy hallottam, hogy egy hülye gyerek vagy!
  - Tényleg? Én meg azt, hogy egy hülye vénasszony vagy! – vágott vissza Sabo… mintha csak Ace-t hallanám… és a többi útonálló, azaz a „család” többi tagja a kidőlt már csak a tudattól is, hogy valaki, akit most látnak először, szép lassan legyőzi Dadan a szócsatában.

 – Honnan szerezted ezt az információt? Nem akarok több istenverte kölyökkel foglalkozni!

  - Te egy hülye vénasszony vagy, aki nem utasítja vissza mások kérését, nem?  Egy hülye vénasszony, aki férfiak közt is igazi férfi! – mondta mosollyal az arcán. Ragyogóan összefoglalta pár mondatban azt, amiről mi Ace-szel órákig beszéltünk neki…
  - A férfiak közt is igazi férfi??? Nő vagyok! Nem változtatok nemet!... – mondta, majd ezek után egy farkasszem párbajnak lehettem szemtanúja… 

amiben Dadan… vesztett. Egy sóhajjal vetett véget a versenynek, megfordult és úgy üvöltötte – Ace! Yume! Luffy! Sabo! Alvóhelyet adok nektek, szóval dolgozzatok rendesen! – mondta a közben teljesen felébred fiúknak… is.
  - Köszönjük, Dadan! – mondta Sabo.

  - Akkor elmentünk! – kiáltottuk mind a négyen, most már Luffy is a „csapat” része volt.
  - Hé, Luffy! Te is maradsz mosni, és takarítani! – üvöltött utána Dadan.
  - Még mit nem! – mondta, majd a megszokott grimaszát vágta hozzá, kiöltötte a nyelvét, és meghúzta az arcát. – Áh, srácok, várjatok! – futott utánunk.
  - Áh, tényleg! – szólalt meg hirtelen Sabo és megállt, aminek következtében a vakon rohanó Luffy teljességgel nekiment… ami csak Luffynak fájt. – Elfelejtettünk szólni… - mondta, majd visszafordult – Hé, Dadan! Amíg nem vagyunk itthon, benézhetnek a Bluejam kalózok, úgyhogy csak óvatosan! –figyelmeztette Dadanékat.
  - Benézhetnek a Bluejam kalózok? De miért? – nézett furcsán Dogra.
  - Mert levertük az egyik emberét! – magyarázta meg. – Na, sziasztok! – mondanom sem kell… Dadanék álla a pokolig ért… és hatalmasat koppant.
  Luffy nem tudott még engem sem utolérni futásban, pedig nem vagyok egy leopárd… inkább hasonlítok egy teknősre. De ha én egy teknős vagyok, akkor ő egy csiga...
  - Ez a Dadan egy eléggé megértő hülye vénasszony! – mondta Sabo.
  - De attól még hülye vénasszony. - reagálta le Ace.
  - Ja, és útonálló! Félelmetes az arca! – mondott nem túl új információkat Luffy.
  - Mi legyen? – kérdezte Sabo.
  - Először… - kezdett bele Ace.
  - Kajáljunk!! – kiáltotta boldogan Luffy.
  - Oké, kajáljunk! – mondtam egyszerre Sabo-val.

 Ace és Sabo kifogott az erdőben lévő folyóból egy óriási halat, ami ugyebár errefelé az „átlagos” kategóriába tartozott. Addig én tüzet raktam, amin megsütöttük a halat, Luffy pedig csak nyáladzott mögöttünk ameddig elkezdtünk enni.

  - Luffy, Yume-chan azt mondta Démongyümölcs használó vagy, igaz? – kérdezte evés közben Sabo.
  - Aha! – adott rövid választ Luffy.
  - Akkor nem csoda, hogy nem tudsz úszni.
  - Tessék, egyél te is! – mondta, majd odaadott Luffy-nak egy hatalmas adagot.
  - Köszi!
  - Túl kedves vagy, Sabo. – szólalt meg két harapás között Ace.
  - Ugyan, mi ezzel a baj? És Luffy, milyen gyümölcsöt ettél meg?
  - A gomu gomu gyümölcsöt!
  - Gomu gomu? A gumit?
  - Ja, azt!
  - Yume-chan?... – nézett rám.
  - Persze, persze… szóval az a démongyümölcs, amit Luffy megevett egy paramecia típusú, azaz a teste felveszi a gumi tulajdonságait.
  - Paramecia? – kérdezett vissza Luffy.
  - Hm? Még ezt sem tudod? – néztem rá… egy démongyümölcs használó, aki nem tudja milyen típusú a gyümölcse… még ha gyerek is.
 - Yume… elmondod, hogy mik ezek a „típusok”? – kérdezett újra engem.
 - Miért is ne… szóval. Ugyebár a démongyümölcsök amolyan kincsek, amik a tenger mélyére süllyedtek még nagyon régen, és ha találsz egyet, akkor erőt kaphatsz tőle, mindegyiknek más a formája, akár egy igazi gyümölcsre is hasonlíthat, de van, hogy egy egyszerű alak és semmire sem hasonlít. Viszont ha megeszel egyet, a kapott erőért cserébe többet nem mehetsz a tengerbe, mert „kalapáccsá” változol, azaz megbénulsz. És három típusa van, az első a paramecia, ami csak felruház egy adott erővel, például mágnesesség, vagy a gumi. Van a logia típus, ami egy elemnek például a tűznek az erejét adja meg, viszont nem lesz fizikai tested, ezért se a golyók, kések és semmi más sem árthat neked, ez a legritkább típus. És ott vannak még a zoan gyümölcsök, amik egy állattá változtathatnak át és annak a tulajdonságaival bírsz. Röviden összefoglalva ennyi…
  - Cserébe, hogy nem tudsz úszni, gumiember lettél? Hülyeség… - szólalt meg Ace, miközben a hal egyik „kisebb” szálkáját használta fogpiszkálónak.

  - Nem is hülyeség! Van egy csomó legyőzhetetlen technikám! – védte meg magát Luffy.
  - Persze, persze… - mondta majd hátát nekünk mutatva oldalára fordult. – Ne legyen ekkora szája annak, aki egy halat sem tud elkapni egyedül. – Luffy neki akart rohanni dühében, Sabo közben elkapta az arcát, ami számukra meglepően, de nekem semmi újat mutatóan megnyúlt vagy 5 méterre.
  - Ez tényleg gumiból van! Vicces! – mondta és közben Luffy arcát húzogatta.
  - Ne játssz a testemmel! – mondta Luffy, majd kérésére Sabo elengedte ő meg a földbe csapódott az arca érkezésétől.
  - De a gumi megnyúlik, összenyomódik és tágul is… Még hasznos is lehet a harcban! – mondta Sabo, miközben Luffy az arcát fogta.

  - Ugye?! Tényleg! Épp tegnap találtam ki egy új technikát! A neve Gomu Gomu no Fuusen és visszapattannak róla az ágyúgolyók meg minden! (megj.: fuusen = léggömb)
  - Hm? Megmutatod nekem? – kérdezte kíváncsian Sabo.
  - Igen, engem is érdekel! Mutasd meg! – szálltam be én is. Vajon milyen technikát talált ki?
  - Oké! Kivételt teszek! De Ace-nek nem mutatom meg! Ne less! – nézett Ace-re, aki rá se figyelt. – Kezdem! Gomu gomu nooo – mondta majd elkezdett levegőt szívni magába és a teste… illetve csak a felsőteste elkezdett gömb alakú lenni.
  - Mi ez? Mi ez, mi ez? Azta! Egyre nagyobb leszel! – mondta izgatottan Sabo.

  - Fuuusen!! – mondta, ezzel is jelezve, hogy abbahagyta saját maga felpumpálását. – Mit szóltok? Király, mi? – kérdezte és aprókat ugrott közben és a száját fogta, nehogy kifújja a levegőt idő előtt.
  - Hát nem éppen király… - mondta Sabo.
  - Pont jó lesz, hogy ledolgozzuk a reggelit! – mondta Ace és belerúgott Luffy-ba, aki felrepült, teljesen olyan volt, mint egy labda… de ettől eltekintve… - Sabo! Rúgd vissza! – szólt neki.
  - Ööö… oké. – bólintott rá végül Sabo, és mikor ideje volt vissza is rúgta Luffy-t. Rendben van, hogy gumiból van, hogy hasonlít egy labdára, de akkor is…
  - Ace! Sabo! Luffy nem egy labda, hogy passzolgassátok, hagyjátok már abba! – szóltam rájuk.
  - Hagyjátok abba! – hallatszott Luffy felől…
  - Ez a legyőzhetetlen technika, amiről lepattannak az ágyúgolyók? – kérdezte Ace.
  - Hagyd abba! – mondta Luffy.
  - Akkor próbáld meg lepattintani az én rúgásomat! – mondta és egy hatalmasat rúgott Luffy-ba.
  - AAACEEE!!!! – üvöltöttem… komolyan, hogy ennyire ne figyeljen arra, amit mondok…
És Luffy… sajnálatosan igen… PONT a folyóba esett… és mint elmondtam, a démongyümölcs használók megbénulnak a vízben, éppen ezért, Luffy elkezdett összemenni, és kalimpálózni, ameddig süllyedt. És, ha ezzel nem ért volna véget a mai balszerencse felhozatal számára mielőtt teljesen elsüllyedt volna, valami kiemelte, de nem egy aranyos óriás teknős vagy egy ártalmatlan, hal volt az… persze, pont egy krokodil emelte ki… a szájában. Ami visszaköpte a szalmakalapját és úszott volna tovább.
  - Állj már meg! Nem eheted meg, és mehetsz el csak úgy!! – üvöltöttük mindhárman. Amire a krokodil, visszajött.
  - Rohadék! – ugrott neki Ace és Sabo, a botjaikat a krokodil szájába egy „X” alakba dobták, és ezzel kifeszítették a száját. – Nesze! – mondták és végül visszaszerezték Luffy-t.
  És aznap így szereztük meg a vacsoránkat.