2013. június 13., csütörtök

20. fejezet - A kalózok keresgélnek! Priusz?

07.29. - Csütörtök
  Kedves naplóm!
  Hazafele négyen cipeltük a krokodilt, amit elfogtunk. Luffy pedig még mindig durcizott, meg kell mondjam, jogosan. Mivel minden csak azért történt, mert Ace elkezdte rugdosni.
  - Nos, hát… mit is mondhatnék… ne is foglalkozz vele! – mondta Sabo.
  - De foglalkozok! Ez megevett engem! – mondta felháborodottan Luffy.
  - Hallgass már, ehetsz, annyi húst vacsorára amennyit csak bírsz! – szólt közbe Ace.
  - Akkor megbocsátok.
  - Megbocsátasz? – kérdeztem.
  - Enni akarok a krokodilból! Nem bírok várni vacsoráig! – kezdett el nyáladzani Luffy.
  - Ace! Valamit le akarok ellenőrizni! Elkísérnél? – kérdezte Sabo.

  - Na, mi az? Megtaláltátok? Keressétek figyelmesen! – beszélgettek egymás között a kalózok.
Mi pedig egy nagy bokorban lapultunk, és figyeltük mi történik. Sabo meg akarta nézni, hogy keresik-e már a pénzt Bluejam emberei, és igaza volt. Rengeteg ember kutakodott a Kalóz Tárca körüli fánál, és a kincs titkos rejtek helyét is ellenőrizték.
  Ma megkérdeztem a fiúkat, hogy Luffy mégis, hogy kerülhetett ekkora csávába… nem kellet volna.
Utána csak Ace-szel és Sabo-val üvöltöztem…
  Az egész csak azért történt, mert Luffy most képes volt Ace-t követni a fáig, ahol Sabo és Ace a rejtekhely megóvása érdekében kikötözte egy fához és elvileg megakarták „ölni” de ebből is csak vita lett… egyikük sem lenne képes megölni bárkit is. De Luffy mint meg szoktuk akkor elkezdett hangosan bőgni és ordibálni, hogy „Nem akarok meghalni! Ne öljetek meg!” és hasonlók. Erre odatévedtek a kalózok, és mikor megtudták, hogy Luffy ismeri Ace-t elvitték, hogy kiszedjék belőle az infót, hol van a kincs.
  Mondanom sem kell… az este nagy része azzal telt, hogy rá vegyem Ace-t és Sabo-t arra, hogy bocsánatot kérjenek… ami természetesen nem ment. Vagyis… Sabo-ból sikerült kiszednem egy „Bocsi”-t, de Ace-ből még ennyit sem.

Visszatérve az előző témához…
  - Még jó, hogy elköltöztettük a Kalóz Tárcát. – mondta Sabo.
  - Jah… Megnézzük a Szürke Végállomást is? – kérdezte Ace.
  - Igen, te menj vissza addig Dadanhoz. - nézett Sabo Luffy-ra.
  - NEM! – mondta „kissé” hangosan Luffy, aminek következtében Ace teljes erőből befogta a száját, 
hiszen a környék hemzseg a kalózoktól, akik minket keresnek.
  - Hiába beszélnénk neki… - mondtam.
  - Vááá, az egész hely hemzseg a városi banditáktól és kalózoktól…  Ez elég komoly!- mondta Sabo, akinek a nyakában ültem, ő Ace-ben, Ace vagyis mi mindannyian pedig Luffy nyakában... Nem tudom miért volt ez a sorrend, de én jól jártam.
   - Eléggé feldühíthettük ezt a Bluejam-et. – mondta Ace.
  - Hé, fiúk! Itt vannak, akiket kerestek! – szólalt meg egy férfi a hátunk mögött.
  - Megvannak! Arra! – szólalt meg újra valaki. – Megálljatok! Nem menekülhettek! – kiáltotta és a nyomunkba eredt… a társaival.
  Végül sikerült leráznunk őket, és a lenyugvó nap fényében megpihentünk a fák alatt.
Most már a Szürke Végállomáson sem sétálhatok olyan nyugodtan, mint eddig... Mintha be lennék börtönözve.
  Miután eleget pihentünk hazamentünk, a Dadan családhoz.
Még nem tudhattam… de ekkor valami új vette kezdetét az eddigi megszokott
 - Reggel hamarabb kelek
 - Tanulok
 - Takarítok
 - Kimegyek a Szürke Végállomásra a fiúkhoz
 - Vacsora
 - Alvás
  Napirendemet felváltotta a minden napi tanulás és a sérülések ellátása.

A fiúk, köztük Luffy is minden idejüket azzal töltötték, hogy az erdőben élő hatalmas állatokkal harcoljanak… meg persze egymással is naponta verekedések voltak.
  A szabály szerinte naponta csak 100 meccset lehet lejátszani egy embernek, Luffy volt a leggyengébb, Ace és Sabo pedig nagyjából egy szinten voltak, mindig döntetlen volt, de azért előfordultak ott is pont különbségek… meg persze a megszokott hatalmas viták.
  Viszont nem csak az állatokkal harcoltak, hanem a kalózokkal, a banditákkal és mindenkivel, akivel akartak. Épp ezért lettem törzs vásárlója egy orvosi boltnak.
  - Ez meg… egy körözési plakát? – néztem fel az egyik falra hazafele menet, természetesen a kötszer boltból. Megint a fekete köpenyem volt rajtam, mint mindig, mikor a városban járok egyedül.
  - Ha jobban megnézem, akkor… á, francba, nem vagyok elég magas… nincs valahol máshol is egy? – 
nézelődtem, mikor megpillantottam a földön egyet… nem hittem a szememnek – Ace… Sabo, Luffy? P-priuszuk van?? – bár ez nem volt meglepő a tetteik után, de még csak 10 évesek… jobb, ha ezt megmu… vagy nem is, úgy sem változtatna semmit, és már biztos tudnak róla. Így eldobtam a plakátot, és folytattam haza utamat.


  Ma azt mondták krokodilt hoznak, mert el akarják adni a bőrét a városban, és utána elmenni, ebédelni… előtte meg ellátni a sebeiket.



1 megjegyzés: