2013. május 2., csütörtök

7. fejezet - Takarítani? Tudok! Életben maradni egyedül? Esélytelen!

04. 23. - Kedd
Kedves naplóm!
  Amikor felébredtem, mint mindig, mindenki aludt, Ace megint lejátszotta magával a területfoglalást... napról napra, egyre több helyet tud reggelente elfoglalni. Fekete kócos haja szinte teljesen eltakarta szeplős arcát.  Felálltam és lábujjhegyen ki osontam a szobából, kint a nagyobb szobában összefogtam az arcomba lógó vörös frufrumat és hátra tűztem... le kéne már vágnom, különben semmit sem fogok látni lassan.
    Úgy gondoltam, hogy ameddig senki nem kell fel, nem hangoskodom, legszívesebben újra az erdőbe mentem volna, hogy tanulmányozzam az itteni gyógynövényeket, de a tegnapi után, valószínűleg túl sem élném. Tehát, maradjunk csak a tanulásnál, azzal senkinek nem okozhatok túl sok gondot, nem igaz? Vagy... ha mondjuk leejtem a könyvet pont egy méhre majd mikor felveszem megcsípi a kezemet, elkezdek összevissza ugrálni a fájdalomtól, neki megyek a házfalának, a rengéstől pedig leesnek az ott fészkelő madarak, majd a fiókák kiesnek a fészekből az anyamadár pedig megtámad, ezért még jobban futok, majd végül még a méhkasnak is neki megyek, és a szerencsétlen történetemnek úgy lenne vége, hogy egy teljesen feldagadt arccal állítanék haza majd, még... áh, nem... ne szőjük tovább ezt a számomra eléggé sok fájdalommal járó történetet! Ezek után, rögtön belemerültem a mérgek tanulásába, ami elég unalmas volt, de legalább megakadályoztam, nehogy újra végigjátsszak a fejemben egy állatok vs. Yume-t mert úgy sem kerülök ki nyertesen...
  Nem tudom meddig tanulhattam odakint egyedül, de meghallottam, hogy felkelt valaki... ezt onnan tudtam, hogy valaki lezuhant a felső hintaágyról. Addigra már a reggel még teljesen nyirkos és saras föld majdnem megszáradt. Ezért pár kidőlt fán kívül semmi nyoma nem maradt a tegnap esti viharnak. Mármint természeti nyoma... a többi nyomát, amik tegnap este történtek most inkább ne elemezzük ki, különben ki tudja, miket írok még bele a naplómba.
  Mire mindenki felkelt, ezek után nem került sok időbe, mivel mikor az a valaki, lezuhant, valószínűleg ráesett az alatta lévőre is valahogy és még hangosan is ért földet szóval nem túl meglepő, hogy erre mindenki felkelt. Dadan rögtön kijött és nagyjából 10 szál cigit elszívott, a "korán" kelés miatt. Persze, értem én, hiszen az alvás nagyon megerőltető tevékenység, ki kell pihenni a fáradalmait...
  - Hé, Yume! Ma is te takarítasz! És a tetőt is meg kell tisztítani mivel tele van ágakkal meg mindenfélével! - kiáltott Dadan...
  - Persze, mindjárt neki látok. - mondtam összecsuktam a könyvemet, és elindultam, hogy lerakhassam. Mikor bementem a szobába, láttam, hogy Ace még mindig aludt, és már az én térfelemre is átterjeszkedett. Erről jut eszembe... még mindig az ő pólója van rajtam, viszont nincs semmi, amire lecserélhetném. De ki kéne mosnom, és visszaadni neki... a pólóm pedig még mindig nem száradt meg, szóval akkor félmeztelenül rohangálnék. És lehet, hogy csak 2 szúnyogcsípésnek tűnik, de akkor is zavarba ejtő póló nélkül lennem. Hmm... mi lenne, ha megvárom, míg megszárad a másik póló és csak utána mosom ki és adom vissza? Vagy nem is, az túl sok idő, mire megszárad. Ááá, nem tudom, mit csináljak!
  -Te meg mi a francot csinálsz már kora reggel? - szólalt meg Ace, bár a szemei még mindig csukva voltak.
  - Semmit, csak gondolkodtam és egyébként már nincs kora reggel, 10 óra is elmúlt! Mégis, hogy tudtok ennyit aludni??! - mondtam neki.
  - Minél többet alszok, annál kevesebbet látom Dadanékat. Szerintem ez a legjobb felállás. - mondta újra komor mit sem törődő hangon.
  - Felőlem, csinálj, csak amit akarsz, ameddig megcsinálod a rád osztott munkát. -mondtam, majd kimentem a szobából, felkaptam egy seprűt az ajtó mellől, majd elkezdtem takarítani, újra. Felsöpörtem, később felmostam, elmosogattam és minden egyéb házimunkát elvégeztem, ameddig Dadanék megint csak eltűntek. Nem tudtam, hova is mennek nap közben, egyszerűen mindig csak elmentek. Már a lemenő nap fáradt sugarai világították be, az erdőt, amikor neki láttam letakarítani a tetőt. Tele volt mocsokkal, fadarabok, sár, és pár nagyobb halott bogár volt a tetőn, amiket jó távolról lökdöstem le a háztetőről, hiszen utálom a bogarakat. Mikor már nagyjából a felét letakarítottam, leültem egy kicsit pihenni. Szép volt innen a kilátás, csak a hely volt egy kicsit undi egyelőre, de majd ez is patyolat tiszta lesz, amikor befejezem.
  Körülbelül 10 percig bámulhattam a naplementét, a tetőről, amikor eszembe jutott, hogy ezt még azelőtt be kell fejeznem, hogy Dadanék hazaérnek. Amúgy sincs kedvem este, a sötétben a tetőn lenni egyedül. Óvatosan elkezdtem felállni, mivel nem túl messze, nagyjából fél méterre lehettem a tető szélétől, és nem lenne túl jó mulatság innen leesni. Lassan elkezdtem felállni, először a bal lábammal, majd a jobbal, de akkor újra belenyilallt egy fájdalom a tegnapi sérülés miatt és összecsuklott a lábam... csak rossz irányba estem. Elkezdtem lezuhanni a tetőről, akkor talán még fel sem fogtam mi történik, vártam, hogy becsapódjak a földbe, de nem történt ilyen, mikor már közel jártam a földhöz, nem a kemény talajt éreztem, hanem azt, hogy a testemet elkapta valaki. Kezei szorosan tartottak, mikor kinyitottam a szememet, Ace-t láttam... mégis, hogy kerül, mindig oda ahol vagyok és pont akkor, amikor épp történik velem valami.
  - Egek, hogy te mégis mennyi gonddal jársz. - szólalt meg, nem komoran, hanem inkább álcázott aggodalommal.
  - Sa... Köszönöm, hogy elkaptál. -  mondtam, ha megint sajnálkozom, lehajít a földre.
  - Azért jól vagy, Béna-chan? - (megj.: "-chan" japánban a neveket tisztelet szerint "ragokkal" azaz megszólításokkal látják el, kb. így annyit jelent, hogy "Bénácska").
  - I-igen... jól vagyok. - mondtam, majd lassan, óvatosan állított talpra. Ha ő nem lenne... vajon hányszor haltam volna meg eddig?

3 megjegyzés:

  1. Szia ^^ Nos igen, tényleg jó, tetszik, ötletes, pörgős (az elején elég szomorú :(...), szóval nekem bejön :D Egyedinek és jónak találom továbbá azt is, hogy egyenlőre gyerekek, így bemutatod a kapcsolatuk kialakulását. Ace igazán szimpatikus karakter, tetszik, hogy ilyen komor/komoly, aggódó és érett a korához képest. Nos, igen, aki kalóz akar lenni, annak muszáj is! :D
    Egy dolog volt, ami zavart kicsit, a párbeszédek. Egyrészt, mert kicsit keveseltem, de igazából jó ez így is. A másik dolog, a formátuma "valaki mond valamit" "valaki más válaszol rá", ez így picit zavaros, próbáld meg a könyvekben lévő formát:
    "-valaki mond valamit-mondta majd/miközben/stb...
    -valaki más válaszol rá-válaszolta/reagálta le egyszerűen/stb..."
    Így sokkal könnyebb követni, tudni lehet, ki, mikor, mit mond, és könnyebb különválasztani a gondolatokat.
    Kicsit több helyszínleírással dolgozz, ezt nekem is jó tanácsként mondta a magyartanárom, és igaza volt, eleinte nekem is csak kb ennyi volt, mint neked, és rájöttem, tényleg kell a helyszínismertető leírás, mert akkor nem csak "lóg a levegőben" a hely, ahol játszódik.
    Szeretném még egyszer kiemelni, hogy tényleg elnyerte a tetszésem, és a jó tanácsok, amiket írtam, azok nem teljességgel kritikák, csak tanácsok, amiket eldönthetsz, megfogadsz, vagy sem. A történetben magában nem találtam kifogást, csak talán annyit, hogy Ace miért foglalkozott Yume-val, de gondolom ez majd kiderül, mert csak úgy so random emberek nem mentenek ki idegeneket égő házakból és viszik őket haza, vigyázva minden léptükre, bármennyire aranyos, pláne nem 10-11 évesen ^^ :) De látom benned a kreativitást, hogy felfedd, miért is törődik ennyit ez a kisfiú a főszereplővel, mert ez látszik, Yume-t is foglalkoztatja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Köszönöm a tanácsokat, igen ezt nekem is mondták, hogy több szereplő, helyszín leírással kéne dolgoznom, úgyhogy majd próbálkozom ezen a téren. :) És, persze, majd kiderül később minden, az is, hogy Ace miért menti meg folyton, és az is, hogy miért volt az a robbanás... bár, mielőtt az utóbbi kiderülne, még felnőnek, tehát arra majd sokat kell várni ><
      Köszönöm még egyszer a véleményedet ^^

      Törlés
    2. Az nem baj, épp ez a jó benne :D Ez is izgalomban tartja az embert, hogy na, mivan már, derüljön már kii *-* :D

      Törlés