Kedves naplóm!
Tegnap Ace-szel elmentünk a szentélybe, ahol nem is tudom meddig sírtam, csak
azt tudom, hogy már megint csak sötétedés után értünk haza. Jobban éreztem
magam a szentély meglátogatása után, mintha egy tehertől megszabadultam volna.
Este nem történt semmi említésre méltó, hamar elaludtam, mivel nagyon elfáradtam. Este kivételesen nem volt se vihar, se rémálmom, és Ace sem csinált semmi furcsát.
Ma reggel mikor felkeltem már mindenki fent volt, ez elég meglepő dolog, mivel mindenki hétalvó. Ace elment, az útonállók vagyis Dadanék pedig itthon voltak.
Megállás nélkül csak beszélgettek a „nappaliban”, ha hívhatjuk annak.
Kora délután pedig erőteljesen kopogtattak az ajtón, elég nagy kitartással, mivel Dadannak nem szokása kinyitni az ajtót, de egy kis idő múlva megunta.
- Fejezd már be!! Ki vagy te, hogy meg akarsz halni? – rontott ki dühösen az ajtón.
- Én vagyok. – csupán ennyit mondott egy magas, őszülő férfi és Dadan máris „kijózanodott” a dühéből. Meghátrált, most láttam először, hogy Dadan bármitől is megijedne… ki lehet ez a férfi?
- G- Garp-san!! – mondta Dadan. Magra és egy másik útonálló, akinek nem tudom a nevét, de mindenesetre úgy nézett ki, mint egy törpe kimentek Dadanhoz… nos, az ő álluk majdnem leesett.
- Látom, jól vagytok. – mondta teljes nyugodtsággal „Garp”.
Este nem történt semmi említésre méltó, hamar elaludtam, mivel nagyon elfáradtam. Este kivételesen nem volt se vihar, se rémálmom, és Ace sem csinált semmi furcsát.
Ma reggel mikor felkeltem már mindenki fent volt, ez elég meglepő dolog, mivel mindenki hétalvó. Ace elment, az útonállók vagyis Dadanék pedig itthon voltak.
Megállás nélkül csak beszélgettek a „nappaliban”, ha hívhatjuk annak.
Kora délután pedig erőteljesen kopogtattak az ajtón, elég nagy kitartással, mivel Dadannak nem szokása kinyitni az ajtót, de egy kis idő múlva megunta.
- Fejezd már be!! Ki vagy te, hogy meg akarsz halni? – rontott ki dühösen az ajtón.
- Én vagyok. – csupán ennyit mondott egy magas, őszülő férfi és Dadan máris „kijózanodott” a dühéből. Meghátrált, most láttam először, hogy Dadan bármitől is megijedne… ki lehet ez a férfi?
- G- Garp-san!! – mondta Dadan. Magra és egy másik útonálló, akinek nem tudom a nevét, de mindenesetre úgy nézett ki, mint egy törpe kimentek Dadanhoz… nos, az ő álluk majdnem leesett.
- Látom, jól vagytok. – mondta teljes nyugodtsággal „Garp”.
- Na, ne viccelj velem! Kérlek, most
már hagyj békén minket! Ace is már 10 éves!
- Tényleg, már annyi? Jól van? – mondta és jó kedvűen nevetett, ezek szerint ez a férfi ismeri Ace-t… most már tényleg meg akarom tudni, ki lehet ő!
- Ez egyáltalán nem vicces! Már nem tudjuk kezelni őt! Vidd magaddal! – szólalt meg az alacsony, Törpe bácsi, velem egy magas volt, de minimum 40 évvel idősebb nálam. Ez rá nézve elég gáz…
- Hagyjuk ezt most. – válaszolt Garp.
- Nem, ne hagyjuk! – folytatta Törpe bácsi, ez alatt egy rövid, fekete hajú fiú, aki valószínűleg fiatalabb nálam fel- és alá rohangált megállás nélkül, elég furcsa gyerek. A fején egy szalmakalap volt, ami nagy volt rá, de aranyosan nézett ki vele. De az, hogy mennyire aranyos ebben a házban tök mindegy.
- De rohadtul láb alatt van ez a kölyök! – mondta Dadan.
- Őt is rátok bízom. – mondta Garp és felkapta a fiút.
- Hö? – Dadan csak ennyit tudott reagálni… valószínűleg kisebb sokkot kapott az újabb gyerektől.
- Rajta, Luffy, köszönj szépen nekik! – mondta mosolyogva.
- Tényleg, már annyi? Jól van? – mondta és jó kedvűen nevetett, ezek szerint ez a férfi ismeri Ace-t… most már tényleg meg akarom tudni, ki lehet ő!
- Ez egyáltalán nem vicces! Már nem tudjuk kezelni őt! Vidd magaddal! – szólalt meg az alacsony, Törpe bácsi, velem egy magas volt, de minimum 40 évvel idősebb nálam. Ez rá nézve elég gáz…
- Hagyjuk ezt most. – válaszolt Garp.
- Nem, ne hagyjuk! – folytatta Törpe bácsi, ez alatt egy rövid, fekete hajú fiú, aki valószínűleg fiatalabb nálam fel- és alá rohangált megállás nélkül, elég furcsa gyerek. A fején egy szalmakalap volt, ami nagy volt rá, de aranyosan nézett ki vele. De az, hogy mennyire aranyos ebben a házban tök mindegy.
- De rohadtul láb alatt van ez a kölyök! – mondta Dadan.
- Őt is rátok bízom. – mondta Garp és felkapta a fiút.
- Hö? – Dadan csak ennyit tudott reagálni… valószínűleg kisebb sokkot kapott az újabb gyerektől.
- Rajta, Luffy, köszönj szépen nekik! – mondta mosolyogva.
- Hali! – mondta a gyerek, nagyon édes
hangja volt, mint egy 5 éves… és nagyjából annyi is lehetett.
- Ki az a kölyök? – szólalt meg Magra.
- Az unokám. – válaszolt neki teljes nyugalommal. De ennek hallatán az útonállók szeme szinte kiesett a helyéről, és valójában csak most kaphattak sokkot.
- Jön még egy??!! Garp, az… Garp-san ő az unokád?!! – akadt ki véglegesen Dadan. Vajon miért tart ennyire a gyerekektől? De főleg, Garp-tól?
- Nem lehet!! – ellenkeztek egyszerre hárman.
- Rendben, akkor választhattok. – tette karba a kezét, és az unokája pedig az erdő felé indult. – Börtönben töltitek hátralévő napjaitokat, vagy felnevelitek? – adta meg a két lehetőséget… ezek közül az útonállóknak egyik sem kedvezett. – Annyi bűnötök felett hunytam már szemet, mint égen a csillag. – ez alatt Dadanék leültek. Lehet, hogy ő egy rendőr? Vagy esetleg tengerész?
- Ne máááár! – próbáltak legutolsó erőikkel is tiltakozni, de ez már veszett ügy volt.
- Hát, nem akarjuk, hogy elfogjanak minket, de… - kezdte Magra.
- Néha komolyan jobb lenne a börtönben ülni, mint Ace-szel szenvedni. - fejezte be Törpe bácsi.
- És még az unokádat is idehozod? Az a kölyök is biztos valami szörnyeteg. – mondta Dadan, ezek szerint én nem vagyok szörny… ez valamennyire megnyugtató.
- Milyen lerobbant viskó. – mondta Luffy.
- Kinyírlak, ha ezt még egyszer kimondod! – pattant fel, és fenyegette meg Dadan, de a fiú rá se rántott és ment tovább. – Ide sem figyel… - mondta Dadan, és visszaesett a fenekére…
- Most komolyan, ma mindenki teljesen furcsán viselkedik. Korábban felkeltek, mint én, és a rettenthetetlen, mindig kőkemény Dadan fél attól a bácsitól. - mondtam halkan, majd sóhajtottam. Ez alatt odakint még tovább ment az ellenkezés a fiú befogadása ellen. De mint mondtam, ez már régen veszett ügy.
A fiú, azaz Luffy pedig hirtelen elkezdett az erdő felé menni, mintha meglátott volna valamit… de mit? Erősen hunyorítottam és végül megláttam, hogy a háztól egy nagyjából 50 méterre ott van Ace, a napi zsákmányával, ami most valami jó nagy emlős volt… talán bölény vagy hasonló. Viszont most ijesztő és komor arcot vágott, már megint hangulat ingadozása van, mi? Legjobb lesz, ha nem idegesítem fel…
Mikor a bácsi meghallotta, hogy az unokája valakivel veszekszik, bár nem hallhatta miért mert bőven a hallótávolságon kívül voltak, megfordult.
- Á, Ace! – mosolyodott el.
- Hazajöttél, Ace? – kérdezte Magra, meglepetten. Ma elég korán hazaért, még csak kora délután van, de lehet, hogy megint el fog menni később... Ha Sabo-hoz megy én is vele megyek… ha engedi…
Beszélni akartam vele, ezért kimentem.
- Á, bocsánat, Dadan-san! – mondtam, mivel véletlenül nekimentem. De neki most ez volt a legkisebb gondja, szóval szinte észre sem vette. Utána tovább sétáltam Ace felé, végül hallótávolságba kerültem, így újra hallottam, mit mond Garp.
- Luffy, ő itt Ace. 3 évvel idősebb nálad. Mától itt fogsz élni velük. – 3 év? Akkor ő… á, 7 éves! Esküszöm, nem néztem ki belőle, a viselkedése olyan, mint egy 5 évesé, mondjuk jobb, ha én csak befogom…
- Miiii?!! Ezt csak te döntötted el. – folytatták Dadanék a harcot, de Garp figyelmen kívül hagyta. Ez alatt Luffy dühösen nézett Ace-re, és valami furcsa morgó hangot is adott ki hozzá.
- Légy kedves! – szólt rá a nagyapja és lekevert neki egy nyaklevest.
- Ki az a kölyök? – szólalt meg Magra.
- Az unokám. – válaszolt neki teljes nyugalommal. De ennek hallatán az útonállók szeme szinte kiesett a helyéről, és valójában csak most kaphattak sokkot.
- Jön még egy??!! Garp, az… Garp-san ő az unokád?!! – akadt ki véglegesen Dadan. Vajon miért tart ennyire a gyerekektől? De főleg, Garp-tól?
- Nem lehet!! – ellenkeztek egyszerre hárman.
- Rendben, akkor választhattok. – tette karba a kezét, és az unokája pedig az erdő felé indult. – Börtönben töltitek hátralévő napjaitokat, vagy felnevelitek? – adta meg a két lehetőséget… ezek közül az útonállóknak egyik sem kedvezett. – Annyi bűnötök felett hunytam már szemet, mint égen a csillag. – ez alatt Dadanék leültek. Lehet, hogy ő egy rendőr? Vagy esetleg tengerész?
- Ne máááár! – próbáltak legutolsó erőikkel is tiltakozni, de ez már veszett ügy volt.
- Hát, nem akarjuk, hogy elfogjanak minket, de… - kezdte Magra.
- Néha komolyan jobb lenne a börtönben ülni, mint Ace-szel szenvedni. - fejezte be Törpe bácsi.
- És még az unokádat is idehozod? Az a kölyök is biztos valami szörnyeteg. – mondta Dadan, ezek szerint én nem vagyok szörny… ez valamennyire megnyugtató.
- Milyen lerobbant viskó. – mondta Luffy.
- Kinyírlak, ha ezt még egyszer kimondod! – pattant fel, és fenyegette meg Dadan, de a fiú rá se rántott és ment tovább. – Ide sem figyel… - mondta Dadan, és visszaesett a fenekére…
- Most komolyan, ma mindenki teljesen furcsán viselkedik. Korábban felkeltek, mint én, és a rettenthetetlen, mindig kőkemény Dadan fél attól a bácsitól. - mondtam halkan, majd sóhajtottam. Ez alatt odakint még tovább ment az ellenkezés a fiú befogadása ellen. De mint mondtam, ez már régen veszett ügy.
A fiú, azaz Luffy pedig hirtelen elkezdett az erdő felé menni, mintha meglátott volna valamit… de mit? Erősen hunyorítottam és végül megláttam, hogy a háztól egy nagyjából 50 méterre ott van Ace, a napi zsákmányával, ami most valami jó nagy emlős volt… talán bölény vagy hasonló. Viszont most ijesztő és komor arcot vágott, már megint hangulat ingadozása van, mi? Legjobb lesz, ha nem idegesítem fel…
Mikor a bácsi meghallotta, hogy az unokája valakivel veszekszik, bár nem hallhatta miért mert bőven a hallótávolságon kívül voltak, megfordult.
- Á, Ace! – mosolyodott el.
- Hazajöttél, Ace? – kérdezte Magra, meglepetten. Ma elég korán hazaért, még csak kora délután van, de lehet, hogy megint el fog menni később... Ha Sabo-hoz megy én is vele megyek… ha engedi…
Beszélni akartam vele, ezért kimentem.
- Á, bocsánat, Dadan-san! – mondtam, mivel véletlenül nekimentem. De neki most ez volt a legkisebb gondja, szóval szinte észre sem vette. Utána tovább sétáltam Ace felé, végül hallótávolságba kerültem, így újra hallottam, mit mond Garp.
- Luffy, ő itt Ace. 3 évvel idősebb nálad. Mától itt fogsz élni velük. – 3 év? Akkor ő… á, 7 éves! Esküszöm, nem néztem ki belőle, a viselkedése olyan, mint egy 5 évesé, mondjuk jobb, ha én csak befogom…
- Miiii?!! Ezt csak te döntötted el. – folytatták Dadanék a harcot, de Garp figyelmen kívül hagyta. Ez alatt Luffy dühösen nézett Ace-re, és valami furcsa morgó hangot is adott ki hozzá.
- Légy kedves! – szólt rá a nagyapja és lekevert neki egy nyaklevest.
- Ez már eldőlt?!! – Dadan nem tudja,
mikor kell feladni… és különben is, a végkimenetel már az első mondatnál
tudható volt.
- Hogy mondtad? – kérdezett vissza ijesztő tekintettel Garp… Dadannak és a többieknek valószínűleg megállt a szívük…
- Bízd, csak ránk! – mondták, és rögtön vigyázban álltak.
- Ilyen könnyen megadták magukat? –
kérdeztem magamban, bár nem mintha engem zavarna egy másik gyerek.
- Csak ennyit akartam, majd jövök, ha
ráérek. – mondta Garp.
- Izééé… egyébként… valami eltartási díj vagy valami? – kérdezte Magra.
- Írjátok a számlámra! – reagálta le lazán.
- Hé, nem vagyunk mi valami kocsma… - mondta nem túl nagy magabiztossággal Dadan.
- Hah? – kérdezett vissza Garp.
- Bármikor szívesen látunk! – javította ki magát Dadan.
- De főnök, mit fogunk mi csinálni még egy kölyökkel? – kérdezte Magra.
- Fogd be! Egyelőre együnk, csináljatok valami kaját!
Ezek szerint újabb emberrel bővülünk… remélem nem valami bunkó fiú. Nem bírnám ki, ha ő és Ace is gonoszkodnának. De ha normális és még erős is, akkor még haszontalanabbnak érzem majd magam. Most komolyan, kérlek, ne legyél valami csodagyerek. Visszamentem a házba, most inkább nem beszélek Ace-szel, majd máskor elmegyek Sabo-hoz...
Bent ültem a félig-meddig sötét, de pár helyen világos szobában, azért volt ilyen, mert csak egy nagyobb ablak volt, az is magasan, úgyhogy nem minden hova jutott el a fény. Leültem a szoba egyik világosabb részére az egyik orvosi könyvvel és neki láttam a tanulásnak. Mostanában sok minden történt, bele kell húznom.
Nem hallottam egy ideig kintről semmit, viszont egy kis idő, nagyjából 5 csendes perc elteltével szinte megsüketültem.
- Kaja idő van!!!! – kiáltotta el magát Dadan, és hallottam, ahogy a földre teszi a hatalmas tálat és az nagyot koppan. Több se kellet, máris ment a szokásos hangzavar… pedig én csak egy kis csöndet akartam és tanulni. Viszont akkor ideje enni, különben holnapig nem tudok enni. Hallottam, ahogy Dadan elmondja a fiúnak vagyis Luffy-nak a helyzetet, hogy ők útonállók, a gyenge nem kap enni, mi a feladata, ne hívja őt öregembernek, mert hogy ő nő és hasonlók.
- Izééé… egyébként… valami eltartási díj vagy valami? – kérdezte Magra.
- Írjátok a számlámra! – reagálta le lazán.
- Hé, nem vagyunk mi valami kocsma… - mondta nem túl nagy magabiztossággal Dadan.
- Hah? – kérdezett vissza Garp.
- Bármikor szívesen látunk! – javította ki magát Dadan.
- De főnök, mit fogunk mi csinálni még egy kölyökkel? – kérdezte Magra.
- Fogd be! Egyelőre együnk, csináljatok valami kaját!
Ezek szerint újabb emberrel bővülünk… remélem nem valami bunkó fiú. Nem bírnám ki, ha ő és Ace is gonoszkodnának. De ha normális és még erős is, akkor még haszontalanabbnak érzem majd magam. Most komolyan, kérlek, ne legyél valami csodagyerek. Visszamentem a házba, most inkább nem beszélek Ace-szel, majd máskor elmegyek Sabo-hoz...
Bent ültem a félig-meddig sötét, de pár helyen világos szobában, azért volt ilyen, mert csak egy nagyobb ablak volt, az is magasan, úgyhogy nem minden hova jutott el a fény. Leültem a szoba egyik világosabb részére az egyik orvosi könyvvel és neki láttam a tanulásnak. Mostanában sok minden történt, bele kell húznom.
Nem hallottam egy ideig kintről semmit, viszont egy kis idő, nagyjából 5 csendes perc elteltével szinte megsüketültem.
- Kaja idő van!!!! – kiáltotta el magát Dadan, és hallottam, ahogy a földre teszi a hatalmas tálat és az nagyot koppan. Több se kellet, máris ment a szokásos hangzavar… pedig én csak egy kis csöndet akartam és tanulni. Viszont akkor ideje enni, különben holnapig nem tudok enni. Hallottam, ahogy Dadan elmondja a fiúnak vagyis Luffy-nak a helyzetet, hogy ők útonállók, a gyenge nem kap enni, mi a feladata, ne hívja őt öregembernek, mert hogy ő nő és hasonlók.
- Útonállók? – kérdezett vissza Luffy –
Én utálom az útonállókat.- Kuss, legyen hülye kölyök! – tért vissza a régi Dadan… bár maradt volna, az, akinek bármit mondtak megijedt… kevésbé volt ijesztő. – Sok bajunk származik abból, hogy egy magadfajta puhányt be kell fogadni! – Egek, egek… akkor belőlem mennyi származhat…
Mint mindig most is Ace mellett ültem, aki megállás nélkül csak evett. Biztos kifáradt…
- Nem ettem eleget… - mondta
csalódottan a fiú, aki mivel lassú volt és még hozzá sem volt szokva, hogy vacsoraidőben
ők milyenek csak egy kis tál rizs jutott.
- Én is akarok enni olyan húst… -
mondta Ace-re nézve. Majd Dadan megszívatta, elé tett egy húst, majd mikor
Luffy beleharapott volna elvette. És folytatta a tények felsorolását.
- Egy nap csak egy tál rizst és egy pohár vizet kapsz, minden nap keményen megdolgoztatunk, felmosás, cipő és fegyvertisztítás, ruhák kimosása és a többi.
A többit neked kell megszerezned és önállóan felnőnöd. – mondta Dadan.
- Oké. – reagálta le könnyedén Luffy.
- Egy nap csak egy tál rizst és egy pohár vizet kapsz, minden nap keményen megdolgoztatunk, felmosás, cipő és fegyvertisztítás, ruhák kimosása és a többi.
A többit neked kell megszerezned és önállóan felnőnöd. – mondta Dadan.
- Oké. – reagálta le könnyedén Luffy.
- Oké? Itt kellet volna elsírnod magad!
– mondta Dadan, és a fejét a földhöz vágta, szó szerint.- Régen hagyott már magamra papa, a dzsungelben. Az erdőben ihatok, annyi vizet, amennyit akarok, és ehetek annyi békát, kígyót és gombát, amennyit akarok! És egy nap úgyis kalóz leszek! Ennyivel meg kell tudnom birkózni! – mondta Luffy.
Komolyan mégis milyen nagyapja van ennek? Megijed tőle Dadan, az unokáját magára hagyja a dzsungelben… ha túlélte a nagyapja nevelését, akkor itt az élete egy paradicsom lesz. Mellesleg ő is kalóz akar lenni, mint Ace… tuti, hogy ő is egy csodabogár.
Ace mikor befejezte az evést szó nélkül felállt és elindult kifele. Ezalatt a többiek megpróbálták kihúzni Dadan fejét abból a lyukból amit a padlóba csinált… Egyel több munka, ha nem takarítani kell, akkor éppen javítani azt amit tönkretesznek…
Ameddig arra figyeltem, hogy húzzák ki Dadan fejét abból a lyukból Luffy elrohant Ace után… tuti, hogy ott fogja hagyni valamelyik szakadékban vagy az erdő közepén… Ace-t mikor rossz hangulata van nem érdekli mi történik, de nem nagyon vágyik társaságra, szóval valahogy tuti lefogja rázni Luffyt.
Érdekes napjaink lesznek ezzel a fiúval, az biztos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése