2013. május 19., vasárnap

13. fejezet - Bogár utálat! Virág szedés a réten!

04. 25. - Csütörtök
  Kedves naplóm!
  Ma reggel mikor kinyitottam a szemeimet, rögtön Ace-t pillantottam meg, nagyon közel volt hozzám, közelebb, mint mikor elaludtam. Legszívesebben még ott maradtam volna, mert egy kicsit fáradt voltam, de ha most nem kelek fel, akkor egész nap az ágyban fogok feküdni. Így, mint mindig, felkeltem és a ház előtt leültem a fűbe. Ma úgy döntöttem nem fogom össze a hajamat, és a takarítás helyett, inkább elmegyek virágot szedni, mint régen, mikor furcsán éreztem magamat. Szeretem az illatos és szép virágokat. Talán szedek párat Ace-nek is, bár, azt nem tudom, hogy ő szereti-e őket.
  Miután mindenki felkelt a ház újra hangos volt, hol a vitáktól, hol az egyetértéstől… bár az utóbbi ritkább volt.
  - Ace, ma is elmész, ugye? – kérdeztem mikor kijött nyújtózkodni.
  - Igen. – mondta, majd nagyokat ásított.
  - Elkísérnél közben egy rétre? Virágokat szeretnék szedni. – mondtam, majd rámosolyogtam.
  - Minek? – kérdezte, fáradt hangon.
  - Dísznek és… szeretnék elmenni egy szentélybe és anyáéknak virágot vinni. – mondtam, és a hangulatom hatalmasat zuhant.
  - Jó, elkísérlek és szedek veled virágot. – mondta, megértő hangon.
  - Nem kell ott maradnod, elég lesz, ha elkísérsz. Biztos untatna, hogy ameddig én egy tonnányi virágot szedek, te csak ülsz…
  - Nem baj, egyedül ki sem találsz onnan, igaz? És egyébként tele van hatalmas bogarakkal is pár helyen…
 - mondta szórakozott hangnemben és pimasz mosollyal az arcán.
  - B-b-b-bogarak?? Akkor, ha megkérhetlek, inkább maradj velem. – mondtam eléggé beijedt hangon.
  - Egek, te aztán tényleg nagyon parázol a bogaraktól. – mondta nevetve és elmosolyodott.
  - Ez nem vicces! – „szóltam rá” amennyire lehetett.
  - Dehogyisnem!  - mondta, és hangosan nevetett.
Mikor elindultunk még mindig nevetett és néha az óriás bogarakról mesélt, hogy milyen nagy csápjai vannak, nagyon hangosan repülnek, meg ilyenek. Mindig beleborzongtam mikor előjött egy-egy ilyen dologgal. Elég undorítóak a bogarak…
  - Megjöttünk. – mondta Ace és kilépett ez erdőből. Egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek képzeltem. Volt egy vékony, de eléggé mély folyó, ami kettészelte a rétet, ami gyönyörű színekben pompázott. Akarva, akaratlanul is elmosolyodtam, mesés volt. Rengeteg virág volt, és már épp kezdtem volna gyűjteni, amikor eszembe jutott mit mondott Ace… bo-bogarak…
  - Ace… tényleg vannak itt bogarak? – kérdeztem és nagyot nyeltem.
  - Igen, nagyjából ott és ott lehetnek sokan, mert… - és itt valami nagyon bonyolult nyelven mondott valamit, amiből egy szót sem értettem.
  Majd ezek után elkezdtem virágokat szedni, és mindig hosszú ideig ellenőriztem a területet, ahova lépni akartam, amin Ace láthatóan jól szórakozott.
  - Yume, vigyázz mögötted bogár! – szólt hozzám Ace. Én pedig meg sem fordultam csak reflexből sikítottam egyet és a virágokra estem. Ezek után persze Ace fetrengett a röhögéstől, így biztos voltam benne, hogy semmiféle bogár sem volt mögöttem.
  - Ace, ez nem volt vicces! – kiáltottam rá.
  - Pedig nagyon is az volt! – mondta, és a hasát fogta a nevetéstől.
Egy ideig rá se néztem, hanem magamban duzzogtam egy kicsit. Miután elég virágot szedtem, elindultam, ezzel jelezve, hogy mehetünk tovább.
  Ő szó nélkül utánam jött, nem szólt semmit. Nem kérdezte, hogy miért akadtam ki ezen ennyire, nem kért bocsánatot, nem csinált semmit. Talán nem is érdekli, hogy megijedtem, bár, miért is kéne, hogy érdekelje? Lehet, hogy csak én csináltam a bolhából elefántot… de akkor is. Tudja, hogy nagyon félek a bogaraktól.
  - Yume… sajnálom. – szólalt meg hirtelen lágy hangon, majd valamit beletett a hajamba.
Mikor megtapogattam, mi is az, megtudtam, hogy egy virágot tett a hajamba.
  - Köszönöm! – mondtam, majd hirtelen akaratomon kívül megöleltem. Nem tudom miért tettem, de jól esett, hosszú ideje nem ölelt meg senki.
  - S-semmiség. – vettem észre valami kis esetlenséget a hangjában. Jól esett őt megölelni… nem vártam, hogy visszaöleljen, de legnagyobb meglepettségemre, magához szorított. Ezek után valamiért lehetetlenség, hogy haragudjak rá.
  Szeretnék még virágot szedni veled… Ace.




4 megjegyzés:

  1. Imádon nagyon tetszik :3 szeretem a stílusodat bár néha lehetne kicsit több leírás benne ( nem kritika csak jó tanács egy lelkes olvasótól ) várom a többit is :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :)
      A tanácsodat pedig megfogadom, mivel ezt rengetegen mondták, de valamiért sosem sikerül betartanom ><

      Törlés
    2. mondjuk nekem nincs még túl sok tapasztalatom ezen a téren mivel lassan lesz a kétéves fordulója annak hogy írni kezdtem de nekem az szokott segíteni ilyen helyzetekben hogy csinálok magamnak egy szereplőleírást hogy hogyan is képzelem el őket meg esetleg ha nagyon nem megy akkor helyszínekről is és mikor írom a sztorit akkor előveszem és sokat segít :) várom a folytit :D sok sikert ^^

      Törlés