2. Fejezet - A démoni gyermek! Meglepő tények a múltból!

 04. 21. - Vasárnap
 Kedves naplóm!

Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy amit tegnap láttam az valóságos... vagyis... tudom, hogy amit láttam megtörtént, csak nem akarom elhinni. Nem akarom elhinni, hogy láttam meghalni őket, ahogy mindenki menekül, és senkit nem érdekel, hogy kik ragadtak bent a házakban. Most egy furcsa kis viskóban vagyok egy hegyen. Nem tudom kik azok az ijesztő alakok, akik kint vannak, és az ételért verekednek, de itt van az a szeplős fiú is akit Ace-nek hívott a szőke. Nem hiszem, hogy ő hozott volna ide, mert őt egyáltalán nem érdekelte mi történt, de el sem rabolhattak, mert akkor nem lennék ennyire "szabad".

   - Hé, te! Mi a neved? - nyitott be hozzám, a szobába Ace. Az én nevem... a nevem... Igen... a nevem, amit a szüleim választottak nekem, az a név, amit tőlük is örököltem, de ők már nincsenek, ezzel a névvel egyedül maradtam...   - Az én nevem Yakamura D. Yume... válaszoltam neki.
  - D.? - kérdezett vissza.
  - Igen, ez minden rokonom nevében ott volt, de nem tudom mit jelent, vagy, hogy miért van ott. De sok ember nevében benne van, például a kalózkirályéban is benne volt, "Gol D. Roger" és annak a nevében is, aki elfogta "Monkey D. Garp" fura, egy "név"...
  - Hé, te... mit tudsz róla? - kérdezett komor arccal.
  - Hm? Kiről? - kérdeztem vissza, és az arca és a hangulata az eddiginél is komorabb lett.
  - Róla... - reagálta le, könnyen, de még mindig ijesztő arcot vágott.
  - Hmmm.... a kalózkirályra gondolsz? Róla nagyon sokat tudok! Apa, sokat mesélt róla, annak ellenére, hogy nagyon sokan utálják, apa tisztelte őt, mivel ő is kalóz volt. Azt mondta, hogy amikor még találkozott vele még csak egy újonc senki volt... egy "Szupernova", apa azt mondta, hogy nem volt rossz ember. Erős volt, és a társai életét sokkal többre tartotta a sajátjánál! Szerintem egyáltalán nem volt rossz em.... fejeztem volna be "dicsőítő" monológomat Rogerről, de akkor a szavamba vágva rám kiáltott.
  - De biztos utálta, nem? És ha lett volna egy gyereke? Apád mit tett volna?

  - Nos... apa, furcsa ember volt, ezért biztosan sokat gondolkodott volna...de valószínűleg, semmit nem tett volna... Apa utálta, ha egy gyereket a szülei miatt bántanak... engem is... utálnak... apa híres kalóz volt, de aztán itt telepedett le, miután visszatért az Újvilágból, ezért sokan démonnak neveznek, nincsenek barátaim, és csak Bácsi, kedves velem. - mondtam el neki... és mintha az arcában valami együttérzést láttam volna.